Pilinszky János

Elolvasom »

Egy KZ láger falára

Ahova estél, ott maradsz.
A mindenségből ezt az egyet,
ezt az egyetlen egy helyet,
de ezt azután megszerezted.

Menekül előled a táj.
Lehet az ház, malom vagy nyárfa,
minden csak küszködik veled,
mintha a semmiben mutálna.

De most már te nem is tágitasz.
Megvakitottunk? Szemmel tartasz.
Kifosztottunk? Meggazdagodtál.
Némán, némán is reánkvallasz.

Elolvasom »

Fáradtságcsendes a nap ma lassan vánszorog egyetlen csillagomúgy érzemegy padon ülök a téren vállamra madár száll fejemben millió vágy és álom lassan álomra hajtja fejéta cigaretta lassan elég az ujjaim között és már nem emlékszem szemed színére a hajad illatára nem emlékszem szerettelek-e valaha islassú az út hazafelé hosszú út síneken buszokon és utakon de nem tudok úgy akár egy métert is megtenni hogy ne gondoljak arra a napra mikor először átöleltél és szívemet befontada gondok és bánat jégbe mártja a lelkem hol vagy most nem tudom de ez a nap is lassan véget ér nélkülednincs ami felvidítson mondják ne csüggedj nem csüggedekfáradt vagyok végtelenül fáradt tükörbe nézek és látom „a világ tenyerébe kalapált szeg, holtsápadt, csurom vér vagyok.”

Elolvasom »