Kaffka Margit: Erdőn
A nap verse|2010. jan. 18. 23:49|1 komment, szólj hozzá te is!
Kaffka Margit, versek
"Utolsó szavad ez?"
Kaffka Margit
Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
lujza
Hozzászólások
Eddig 1 komment érkezett (
)
1.
ossian
2010. 01. 19. 12:50
Kafka Margit kitűnő író volt, és kitűnő asszony! Ady végtelenül tisztelte, nagyra tartotta.
Kösz a verset, mert őszintén mondva csak a prózáit ismerem ennek a nagyszerű asszonynak.
Pedig Ady is a verseit méltatja a Nyugat 1918-as, áprilisi számában: az írónő Az élet útja című kötetét.
"Az utolsó évek verseiben ingerlően dicsekszik boldogságával, de végig a könyv: egy kálváriás emberélet. Jaj, egy asszony, aki ember és mégis egytúlságosan asszonyt kell, vagy kellene önmagában lebírnia... Jaj, egy asszony, aki ember."
A spanyol járvány ölte meg. Nagy szereleme, második férje (Bauer Ervin) a világháborúban védi a rogyadozó hazát, első házasságából született, imádott kisfiát, egy nappal anyja halála előtt viszi el a járvány.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.