Radnóti és Vas István ugyanaz a korosztály voltak, barátok mindketten a húszas évek avangard stílusában próbáltak először írni. Különösen Vas-ra volt nagy hatással Kassák, aki a Ma című lapot fenntartotta, és a dada, az avangard volt az egyetlen műfaj, amit elfogadott: felesége, a munkásasszonyból lett szavalóművész(Simon Jolán) adta elő ezeket a dadaista borzadályokat, nagy sikerrel.
Radnóti hamar megtalálta a maga hangját, aztán Vas is, akiből a rímtelen, érzelemmentes, Kassák által megkövetelt stílus mellett egyszer csak felfakadtak, kitörtek a rímek, a metrumok, hexameterek , spondeusok, daktilusok és anapestuszok.
Radnóti is így járt, akkor talált a valódi hangjára.
Vassal többé nem állt szóba Kassák, még akkor sem, amikor elvette a nevelt lányát Nagy Etit, végül Simon Jolán békítette őket össze, élete utolsó nyarán.
De akkor már Simon Jolán a halálra készült. 1938 szeptemberében magára nyitotta a gázcsapot.
Nagy Eti, Vasné egy évre rá agydaganatban meghal.
Nemsokkal utána Radnóti elkezdi a munkaszolgálat pokoljárását.
a többi ismert.

Valamiért nekem Radnóti annyira....

Talán a Szerelmi ciklus 1927-28-ból leginkább, ...de nem is biztos, ahogy ezt a Szerelmes verset olvasom...

Köszönöm!

"mesélek is, ha nincs terhedre"
Örömmel veszem, mindig!
Nekem is kevés az időm, nem is tudom, miért csinálom. Talán magamért... :))
Az Onagyhoz írt bejegyzéseidet be kellene másolnod az IJ hozzászólásaihoz, azt hiszem, neki az a fontosabb, hiszen onnan kapja a fizetését, és a bejegyzések egyértelműen arra mutatnak, hogy olvassák, ami pedig a lapnak (és a fenntartónak) fontos. Én egyébként kifejezetten Onagy miatt olvasom az IJ-t :))
ancilla - de régen hallottam (tanultam) ezt a szót! :)) Philosophia est ancilla theologiae: ezt meg az apámtól tanultam. Három éves koromtól latin kifejezésekkel, közmondásokkal traktált. Úgy nőttem fel, azt hittem, ez mindenütt így van :))

Pontosan fogalmaztál: mindent átsző a politika. Nézd meg az onagyz oldalt: bármilyen érdekes irodalmi témát felrak a hálóra, 4-5 komment, nagyon ritka, ha több.
Ha politikai témát feszeget, mindjárt a sokszorosa az olvasók száma is, a kommentelőké is.
Én úgy nevezem magam: az irodalom ancillája, szolgája. Nagy-nagy elismerésem az igyekezetért, én mindig meg nézem majd, ahogy a többi, hasonló szándékú betöltést.
Rengeteg irodalmi kuriózum van a fejemben, de nekem nincs időm blogolásra. Egyszer egyszer idekukkantok és mesélek is, ha nincs terhedre.

Ossian, örülök ezeknek a kiegészítéseknek. Legalább megerősítesz abban, hogy nem hiába töltöm az időmet a versek válogatásával, feltöltésével. Ma a közéletből teljesen kiszorul az irodalom, művészet, általános érdektelenség kíséri. (Fogyasztás, pénz és politika, minden erről szól.) Mit ér pedig nélkülük az élet?

Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján (1930.febr.2.)

"
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.

Már nem húz madarak búbos szerelme,
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.

Valamikor az asszonyom leszel,
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.

Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.

Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé és
teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás! "

1926-ban ismerkedett meg Gyarmati Fannival, diákszerelem volt ez, 1935-ben házasodtak össze.
Gyarmati Fanni ma is él! Közel a száz évhez, nemrég kapott kitüntetést pedagógiai munkásságáért, Hiller miniszter vitte el neki a lakásán adta át.
A fenti verset 1930-ban írta Fannihoz.
14 év múlva halott, és Fanni 65 éve özvegy.