Kristályban fürdik az édes, telt üresség.

Fátyol Zoltán:

Ikarosz bukása, Pieter Breughel után
(Babának szeretettel)


A tenger azúr kemence. Nem tudni,
kék leve forr-e, vagy éppen megfagyni
készül az égi öntőformák felé tartva.

Felfelé siklanak a páradús szelek,
rétegekben hámlik mögöttük a tér;
mint levedlett színházi gönc odalenn a világ.

Lenge várakozás a délután, a paraszt lépcsőket
szánt neki, fellép és elenyészik. Kristályban
fürdik az édes, telt üresség. Már odalett

a legenda, és Ikarosz most tanulja ezt:
apró legyet játszik hulltában a végtelen
kemencepadkán, ő a hős, vagy a szántóvető,

netán a tengerészek, nem is látszanak –
oly távoli nekik a part, mint a szorgos
tavasz –, az aranyló fedélzeten sütkérezve.

Egymásról itt senki semmit nem tud,
a földműves pedig, mindennek háttal,
az előtte járó állat farát látja csak tán,

vagy néha lábnyomába is néz, ahová majd
a magvakkal együtt a lezuhant mítosz is
megtér, mégis, újra csirázni.

Fátyol Zoltán
Fátyol Zoltán1954-ben született. Az egri tanárképző főiskola matematika-rajz szakán végzett. 1984-től tagja a Művészeti Alapnak, 1992-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége festő szakosztályának. Önálló kiállításai voltak többek között Debrecenben, Kölnben, Drezdában, Görlitzben, a svájci Neuchatelben és Sorens-ben, munkái csoportos kiállításokon szerepeltek a világ több országában Japántól Mexikóig. Első írásait az Észak-Magyarország Literátor című irodalmi melléklete közölte. 2005-ben közölte a Spanyolnátha, a Parnasszus, a Liget és a Magyar Napló. Önálló kötete: Két kép az álom. 1991-ben és 1997-ben a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Káplár Miklós-díját kapta. 2000-ben Holló László-díjjal jutalmazták, és a lengyel Ezüst Négyszög Biennálen a Przemysl-i Vajdaság díját kapta. 2004-ben lett Csokonai-díjas.